Adja magát a válasz, amikor tartós kapcsolatban élőknek az közös anyagiakról kell határozniuk. Első hallásra logikusnak tűnik az igen, de amennyire egyszerűnek mutatja magát, koránt sem annyira triviális a felelet. Sarkalatos pontja tud lenni egy kapcsolatnak, amikor megérik a helyzet arra, hogy dönteni kell a közös anyagiakról. Egy dolog azonban biztos: nincs jó vagy rossz válasz a kérdésre.

Bevallom őszintén, amikor bizonyos párok eljutnak arra az állapotra, hogy két ember egy személlyé lényegül át egy Facebook profilon, akkor gondolati szinten egy felhúzott szemöldökű arckifejezést látok magam előtt. Maga a poszt nem erről fog szólni, de míg egyes szituációkban nem árt ha megmaradnak az egészt alkotó személyek külön-külön is értelmezhetőként, addig a pénzügyek tekintetében nem biztos hogy „egészséges”, amikor görcsösen ragaszkodunk az én fizetésem-te fizetésed elvhez. De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban, mikor jön el a pillanat amikor már érdemes közös kasszán gondolkodni, és egyáltalán kell-e hogy pénzügyi szempontból is végérvényesen és visszavonhatatlanul „összebútorozzunk” a másikkal?

Mikor érdemes elkezdeni?

Két ember között a szerelem és a közös gyerek a legnagyobb kapocs, nem igaz? Viccesen szokták mondani, hogy „két embert ami igazán összeköt, az a közös hitel.” Hova is szeretnék kilyukadni? Lényegében az én meglátásom szerint akkor merülhet fel jogosan a közös kassza lehetősége, amikor két személy már igazán elkötelezett egymás irányába, legyen szó hosszabb ideje tartó, közös fedél alatt élésről, házasságról, gyerekvállalásról stb. Nincs tuti recept természetesen, ezt mindenkinek magának kell éreznie. Viszont úgy gondolom, hogy a totális módon betolni a közösbe mindent alapos átgondolást igényel előzetesen, nem szabad egy elhamarkodott, elkapkodott döntésnek lennie - és szerintem erősen javasolt az együttélés megléte is.

Módszerek

• részleges megosztás
  Nem muszáj rögtön fejest ugrani a mélyvízbe. Javasolt lehet a fokozatosság elve szerint haladni: első körben fizessétek közösen a számlákat, lakbért, étkezés költségeit, vagy bármit amit együtt „használtok”. A bevételekből megmaradó összegek sorsáról pedig tudtok dönteni, hogy együtt használjátok fel, vagy mindenkinek marad privát célra.
• teljes közösködés
  Minden bevételt és költséget egy kalap alá vesztek. Nincsen szó arról, hogy ki milyen arányban járul hozzá a közös kassza növekedéséhez. Igazság szerint akkor szabad elköteleznünk magunkat erre a döntésre, amikor biztosan tudja mindkét fél, hogy semmilyen sértődés nem lesz a későbbiekben az anyagiak miatt (pl. „nekem jogom van drágább telefont venni, ne sajnáld tőlem, mert amúgy is én keresem a többet”). Nagy egyetértést igényel, biztos alapokon nyugvó pénzügyi célokat, amikről mindkét fél tudja, hogy egyénileg és közösen is a javukat fogja szolgálni.

Természetesen bármilyen döntés is szülessen - akár az hogy semmilyen módon, vagy a lehető legminimálisabban kösse össze két ember a pénzügyeit -, az nem örök érvényű.

Kutatás eredményei

Hogyan vélekednek róla ez emberek? Természetesen ez is rendkívül megosztó téma tud lenni: az egyik csoport számára teljesen egyértelmű, hiszen ezt a példát látták a környezetükben, míg mások szerint csak azokat a kiadásokat szükséges megosztani, amik egyértelműen a közös élet miatt jelentkeznek. Meglepő módon utóbbi teóriának egészen sok követője van - legalábbis az általam különféle fórumokon olvasott hozzászólások alapján. Az ide kapcsolódó okok boncolgatása nem pénzügyi téma, azt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy a vagyonközösség csak akkor lesz hosszútávon fenntartható és működőképes, ha mindkét fél egyöntetűen egyetért a létjogosultságában. Természetesen ez egyfajta bizalmi kérdés is lehet, és valóban érdemes megfontoltan belekezdeni.

Ellenben egy 2019-es, a Budapest Bank megbízásából készített reprezentatív kutatásból az derült ki, hogy a tartós párkapcsolatban élő magyarok nagy része közös kasszán él partnerével és a pénzügyi döntéseket is együtt hozzák meg.

„A megkérdezettek háromnegyede (egész pontosan 72 százaléka - a szerk.) a közös kasszából gazdálkodik társával, annak ellenére, hogy a legtöbben külön bankszámlával rendelkeznek. A titkolózás nem jellemző a magyar párokra, nagyon keveseknek van például olyan tartozása, amelyről partnere nem tud. […] A külön kasszán élőknél nem jellemző egyértelmű felosztás a háztartással kapcsolatos kiadások fedezése terén, a legtöbb tételt hol egyikük, hol másikuk fizeti.” - olvasható az elemzésben.

Zárásként a pénzintézet munkatársa kiemelte, hogy „Amennyiben folyamatosan vezetjük kiadásainkat és bevételeinket, nem érhet bennünket váratlan meglepetés, ezért mindenki számára hasznos lehet, ha lejegyzi még a legkisebb tranzakciókat is. Egy kézzelfogható költségvetéssel könnyebb lesz előre tervezni és megtakarítani is.” Ezen gondolattal teljes mértékben egyet tudok érteni.

Amit jó letisztázni, mielőtt belevágtok

• mik a pénzügyi céljaitok
• ezek mennyire vannak összhangban egymással
• ki mennyit keres
• kinek milyen költséges hobbija van
• korábbról hozott hitel megléte
• kinek milyen a pénzügyekhez való hozzáállása (költekező vagy megtakarító típus)

Amennyiben ezeket átbeszélitek, és a beszélgetést követően sincs kivetnivalója egyik félnek sem a közösködés gondolatában, akkor nyugodt szívvel belekezdhettek a dologba.

Saját tapasztalatok

Végül érkezzen a személyes példa. Nálunk a következőképpen alakult a közös kassza története. Két lépcsőben alakítottuk ki: az első időszakban, amikor még nem egy háztartásban éltünk, de sűrűn megfordultunk a másiknál, akkor az étkezéseket egyenlő arányban fizettük (összeraktunk x összeget, amiből aztán lehetett gazdálkodni). Összeköltözés után pedig minden bevételt és kiadást megosztottunk - illetve tesszük ezt azóta is -, de a külön bankszámlákat megtartottuk praktikussági okok miatt. Minden nagyobb volumenű anyagi kérdésben együtt hozunk döntést, így a pénzügyek miatt ritkán alakul ki egyet nem értés (és azok sem szülnek kibékíthetetlen ellentéteket).

Úgy gondolom, hogy ha van rá lehetőség, és mindkét fél nyitott rá, akkor érdemes belevágni a dologba - ha más nem, a kísérleti jellege miatt, tapasztalatszerzés céljából. A vagyonközösség mindig közös megállapodás eredménye kell hogy legyen. Bizonyos költségtípusok együttes viselése vagy akár teljes megosztás mellett is dönthetünk. Kezdés előtt erősen ajánlott alaposan megismerni a másik fél pénzügyekről alkotott nézeteit és költési szokásait.

Amennyiben úgy érzed, hogy szeretnéd a spórolással-megtakarítással kapcsolatos ismereteidet bővíteni, azokat a gyakorlatba átültetni, akkor kövesd a blogot, Facebook oldalunkat, és csatlakozz Spórolási és megtakarítási tippek, trükkök, technikák csoportunkhoz is tapasztalatcsere gyanánt.

Írjátok meg kommentben, hogy ti miként gondoltok a témára!