Ki ne játszott volna el a gondolattal, hogy 30-40 éves kora környékén, idő előtt nyugdíjazza magát? A megvalósításig azonban csak nagyon kevesen, százalékban szinte nem is mérhető számban jutnak el. Akinek viszont (saját bevallás szerint) sikerül, az boldogan, kiegyensúlyozottan beszél róla. Valóban lehetséges megcsinálni, vagy csak egy jól hangzó elméletről van szó?

Az utóbbi években terjedni kezdett egy szépen csengő fogalom, ami senkit sem hagy hidegen, és a jóérzésű ember hamar tud szimpatizálni vele. Ez pedig nem más, mint a 30-as nyugdíjas jelenség. Aki egy picit is érdeklődik a dolog után, az szinte biztosan belefutott már Takács Szabolcs nevébe. Az általam látott riportok többségében 2018 környékén születtek. A téma itthon többeket, köztük a Forbes magazin szerkesztőit is megihlette (itt és itt olvasható az erről készült anyaguk), de készítettek vele interjút Balázsék, vagy éppen Friderikusz Sándor is.

Szabolcs egy TEDx előadáson maga beszélt róla, miként lehetséges az elméletet átültetni a gyakorlatba.

Hogyan nyugdíjazd magad idő előtt?

A képlet egyszerű: számold ki az egy évre jutó kiadásaid összegét, majd ezt szorozd meg 30-35-el, és meg fogod kapni, hogy mekkora összegre van szükséged, ami vélhetően a hátralévő életed végéig elegendő lesz a megélhetésedhez.

Többféle módon kivitelezhető:

• öröklés
• lottónyeremény (lehetőleg nagy összegű)
• kemény, kitartó, gondosan megtervezett és céltudatos munka

Ez utóbbi a legrögösebb, mégis a leginkább kivitelezhető(nek tűnő) út.

Amiről a 30-as „nyugger” lét szól, az az hogy:

1. Csinálj minél előbb olyan karriert, amiben minél jobban tudod maximalizálni a munkabéredet
2. Élj takarékosan, lehetőleg 50% feletti megtakarításod legyen havonta
3. A megtakarított, el nem költött fizetésedet fektesd be okosan (ingatlan, részvény, passzív jövedelemforrások stb.)

Akiknek sikerült a megvalósításig eljutni, azok nem csak ülnek a pénzükön (aminek az értéke közben folyamatosan csak romlik). A befektetések mellett dolgoznak is, de nem kényszerből, tehát van bevételük a felhalmozott pénzükön felül is. „34 éves koromra összeraktam egy portfóliót, aminek a hozamaiból képes vagyok megélni. Ez azt jelenti, hogy ha nem szeretnék, akkor nem szükséges dolgoznom.” - olvasható egy interjúban.

De mégis mi a gond vele?

A legnagyobb hibát abban látom, hogy a megnevezés nem túl szerencsés, de ugye ez is olyan mint a clickbait címek, és ezért értelmezi félre a legtöbb ember ezt a jelenséget. Lényegében nem arról van szó, hogy a műfaj művelői letették a lantot, a büdös életben nem fognak már dolgozni, és egy fűszálat sem hajlandóak keresztbe tenni. Éppen ellenkezőleg: ahogy elmondták, nagyon is aktívak, csak kicsit másképp. Tehát dolgoznak, de kizárólag olyan dolgokat csinálnak, amikben örömüket lelik, hogy ne hányingerrel kelljen bemenni dolgozni minden nap, mert fizetéskényszerben élnek.

Viszont sajnálatos módon ha valaki az egészből csupán annyit hall meg, hogy „defasza, nem kell melózni 35 éves korom után, és onnantól jöhet a döglődés, sör, chips, Netflix kombináció”, az egyrészt csalódni fog, másfelől pedig teljesen félreértelmezi az egészet. Maga a magyar elnevezés valószínűleg tudatos döntés szüleménye, hiszen a FIRE (Financial Independence, Retire Early) életstílusra hivatkozva az emberek töredéke kapná fel a fejét itthon. Talán az „anyagi függetlenség” vagy a „pénzügyi szabadság” sokkal jobban visszaadja a jelenség tartalmát.

A valóságban ez egy életforma, amikor rendelkezel felhalmozott vagyonnal - melyet jól forgatsz hogy ne apadjon az idő múlásával -, és olyan munkákat tudsz csinálni, amilyet szeretnél. Hiszen a sorakozó kiadások listája nem lebeg feletted rémként, ami miatt muszáj dolgoznod akkor is, ha az adott munkahely és pozíció nem okoz örömet.

Sikerülhet-e egy átlagembernek is?

Úgy gondolom igen. Természetesen mivel soktényezős az egyenlet (bevétel és megtakarítás, valamint a kiadások mértéke), ezért az idő erősen kérdéses, hogy ezt kinek hány éves korára kivitelezhető. A YouTube-on megtalálható egy videó, amiben egy átlagember vagyonépítésének történetét mesélik el.

Érdemes belekezdeni?

Az elméletben különösebb problémát nem látok, hiszen egy pénzügyileg tudatos, előre tervező szemléletmódot igényel. A kiadásaink és bevételeink pontos ismerete, a takarékos életmód és a meglévő pénzünk okos befektetése mindenképpen bölcs gondolat. Arról nem is beszélve, hogy ha lehetőségünk van olyan munkát végezni, amiben örömünket leljük, akkor hosszútávon boldog életmódot tudunk biztosítani magunknak. Akkor sem kell csüggednünk, ha a korai nyugdíjazás nem jön össze, hiszen az addigi megtakarítások okán egy jelentősebb vagyont fel tudunk halmozni, ami a munkától való visszavonulásra ha nem is elég, de tartalékként jól tud majd funkcionálni.

Amennyiben úgy érzed, hogy szeretnéd a spórolással-megtakarítással kapcsolatos ismereteidet bővíteni, azokat a gyakorlatba átültetni, akkor kövesd a blogot, Facebook oldalunkat, és csatlakozz Spórolási és megtakarítási tippek, trükkök, technikák csoportunkhoz is tapasztalatcsere gyanánt.

Írjátok meg kommentben, hogy nektek mi a véleményetek a témáról!